Sikerült kifognom egy igen agresszív növekedést mutató (bár jóindulatú) daganatot, ami nagyon ragaszkodik hozzám, visszanőtt majdnem az eredeti méretre.

Amit kivettek tavaly decemberben, 38x50x40 mm-es méretű volt, a jelenlegi 30x38x30 mm-es egyelőre, de növekszik a kisgömböc, ha nem állítjuk meg.

A doki kvázi 20 percig üvöltözött velem, teljesen jogosan. A fő mondanivalója az volt, hogy miért és hogyan merem figyelmen kívül hagyni az orvosi utasításait, magyarul miért nem jártam vissza kontrollokra. (okokat leírtam előző bejegyzésben)

Ekkora méretnél már nincs sugarazási vagy gyógyszeres opció, megint műteni kell. Nézegetjük a naptárat, januárban keresünk közös időpontot, előbb esélytelen összehozni.

Mivel teljesen tünetmentes vagyok, a műtét előtti napig dolgozni fogok és magamból kiindulva szerintem a műtét utáni héten már ismét :)

Szentségtörésnek hangzik, de engem a munka tart életben. Van családom, vannak barátaim, de az éltető levegő 80%-át nálam a munka termeli meg...
(aki ebből azt olvassa ki, hogy nem szeretem a páromat, a gyerekemet, szégyellje magát!)
...és igen, lehet, hogy a daganatot a sok munka okozza/okozta. Ki tudja?

Eddig 1:0 a javamra és nagyon szeretném elkerülni a döntetlent. Újabb kiütésre játszom.

Ami bosszant, hogy a műtét után valószínűleg életem végéig gyógyszerezni/sugarazni kell, hogy ne legyen harmadik menet. Cuki kislányom: "szerintem nagyon hülyén fogsz kinézni kopaszon" :D

Meg fogom mutatni mindenkinek, hogy BÁRMIT túlél az ember, ha tényleg akarja.

UTÓSZÓ: szegény családban nőttem fel, a karácsonyi ajándék komoly anyagi megterheléssel járt, komoly lemondásokkal és hiú ábrándokkal. 
Felnőttként megteremtettem ennek az ellenkezőjét, erre bónuszként, kéretlen ajándékként már két karácsonyra is daganatot hozott a Jézuska nekem. Miért nincs visszaküldési/lemondási opció?
(hashtag: #utalomakaracsonyt)