Nagyon úgy néz ki, hogy nálam semmi sem tud normális módon történni...

A jobb arcfelem teljesen érzéketlen, nulla mimikám van, de ez még "normálisnak" tekinthető, mert kell pár hónap mire helyreáll a keringés és egyebek.

Mióta hazajöttem a kórházból, nagyon sokszor akadt ki az állkapcsom, recseg-ropog minden egyes ásításnál és komolyan oda kell figyelnem mekkorára nyitom a pofámat. Mivel a jobb oldalam érzéketlen, nincs meg az az automatikus gát a szervezetem részéről, hogy hol a határ. Kiakad, én meg rémülten pattanok fel az éjszaka kellős közepén és rakom vissza. Fáj(t) is rettenetesen sokszor.

Valószínűleg ennek köszönhetően eldeformálódott a felső állkapcsom, és szó szerint kilazultak a fogaim, a fogkoronák pedig leestek. Ezt persze nem lehetett így hagyni, így csináltatnom kellett másik fogkoronát/hidat. 

Viszont mivel a daganatműtét miatt nem szabad komolyabb beavatkozásokat végezni a felső állkapcson, nem tudtak csapokat beültetni a foghíd fogadására. Le kellett csiszolni az ép fogakból, hogy azok tartsák meg az új műfogakat.

A daganat műtéttől nem féltem, tényleg. A fogdokitól rettegek.

Nem a fájdalom miatt, mert elég magasan van a fájdalomküszöböm, de ha fogcsiszolás közben kiakad az állkapcsom, akkor én félrerántom a fejem és az a miniflex akár végig is szánthatja az arcomat, vagy hasonló horror. A múltban volt rá példa, hogy fogdokinál kiakadt, egyáltalán nem volt vicces...

De mivel szó szerint nem voltak fogaim elöl, lépni kellett. Fogcsiszolás és egyéb nyalánkságok, pár napra ideiglenes fog, majd megkaptam a végleges-ideiglenest, ami TALÁN kibír 1 évet, ami után lehetne csapokat beültetni és egy tényleges foghidat kreálni. (mondanom sem kell, hogy azt már milliókért... a mostani "csak" jópárszázezer volt)

A folyamatos MRI-kontroll miatt nem lehet fémekkel dolgozni, a mostani is valami műanyag kompozit. Lehetne cirkóniumból (még plusz párszázezer), de az is menne a kukába jövőre, így megpróbálom ezzel kihúzni ezt az évet.

A szám tele van aftával, és a régi fogakhoz képest az új máshogy ül a számban, amit nehezen tudok egyelőre megszokni.

Közben a műtét utáni ödéma elkezdett lehúzódni, emiatt feldagad a fejem jobb oldalt-felül. A szemüveg szára ilyenkor szó szerint belesüpped ebbe a duzzanatba. Nagyobb baj, hogy a jobb szemhéjam/szemöldököm is ilyenkor lejjebb ül, belelóg a jobb oldali látómezőmbe.

Ha ez nem lenne elég, a fogászati dolgok miatt alulról is bedagadok, ami meg a pofazacskóm felpuffadásával jár, az meg alulról lóg bele a látómezőmbe. Mint egy pufók kínai...

Az időjárás is rendkivül hideg, a levegő száraz. A jobb szememen még mindig nincs könnytermelés, állandóan műkönnyeznem kell, hogy ne fájjon.

Ezeket majd az idő megoldja, de kezdem unni, hogy hetekre kiesek a munkából ilyen bagatell dolgok miatt.

Hogy jó hír is legyen, a seb szépen gyógyul, nő körülötte a hajam is vissza.