A koponya CT egy hete mutatta ki az agyi ödémát és a daganatot, ennyi idő óta keresgéljük a megoldást/lehetőségeket/információkat ezzel kapcsolatban.

A google találatai rendkivül szélsőségesek, a szinte biztos haláltól a csodálatos felépülésig terjednek. A kórházban a CT és MR alapján azt mondták, hogy nagy kiterjedésű, de jóindulatú, ami bizakodásra ad okot. Ismerős orvosnak átküldve a pár soros leletet azonban lehűtött, hogy ennyiből ez nem állapítható meg, majd a műtétet végső főorvos fogja megmondani a tutit. Akivel ugye tolódik a "randi", mivel COVIDos lettem.

(hazajöttem, páromra átragasztottam a covid-nyavalyát, szegény nagyon rosszul van)

A daganatom meningeoma a nagyagyban, tehát ELVILEG jól műthető és nagy részben tényleg jóindulatú szokott lenni. A mérete 39x48x50 mm, ami megdöbbentő számomra.

Az agyi ödéma nyomása megszűnt, enyhe fejfájástól eltekintve jól érzem magam (plusz tengernyi takony és köhögés még mindig).

Ami érdekes, hogy az eddigi életem során rendkivül kicsi volt az alvásigényem, napi 3-4, de maximum 6 órákkal beértem többnyire, hosszú évtizedeken keresztül. Ez visszatért. Ha pihenek 2 órát délután, éjszaka 3-ig kukorékolok... Ez persze lehet, hogy a bennem gyűlő feszültség miatt van, fene tudja.

Továbbra is be vagyok tojva a műtéttől, mert ha koponya felnyitásssal végzik, a vérveszteség miatt van rendesen kockázata a dolognak.
A másik az időfaktor. Ma még mindig taknyos és köhögős vagyok, szerintem kedden fogom tudni magam lejelenteni tünetmentesnek, onnan még 2-3 nap lappangási idő, és utána kezdődhetnek a műtét előtti vizsgálatok és átbeszélések. Ha a műtét utáni kórházi lábadozás 7-10 nap, akkor igencsak benne leszünk a karácsonyban. Lehet jobb lenne január elején belevágni? (költői kérdés, úgyis a főorvos mondja meg a tutit)

UPDATE: hétfőn még mindig takony+köhögés, a doktornőnél hét vége felé kell jelentkeznem, hogy tünetmentes vagyok-e... nyúlik, mint a rétestészta.

Ha a kapott gyógyszerekkel tud ilyen állapotom maradni, amiben most érzem magam, akkor átmeneti állapotnak jó lesz a műtétig.

Tanulság igazából nincsen, nagyon be van tojva mindenki a környezetemben és összeolvasnak mindent ezzel kapcsolatban. 
A pánik elmúlt bennem, "ezt dobta a gép", nem tudok mit tenni. Bizakodó vagyok, mert meg akarok gyógyulni, visszatérni a munkámhoz.

De hogy az élet mennyire nem áll meg: behalt a mosógépünk, javíthatatlan. Péntek éjjel pedig elkezdett csöpögni a víz a tetőről a konyhába... 15 éve semmi baja nem volt, pont most kellett ennek is történnie. Szerencsére barátom jött másnap és kijavította, mert a csúszós tetőre azért nem másztam volna fel szívesen.