Pénteken csináltam COVID-tesztet, végre negatív lett, így hétfőn megy az egyeztetés az idegsebészettel, mikor tudnak fogadni.

Közben az élet nem áll meg, én dolgozok itthonról továbbra is. Tényleg nagyon lecsökkent az alvási igényem, annak meg nem látom értelmét, hogy az ágyban forgolódjak órákig, így inkább érdemi munkával töltöm el az időt.

De tovább megyek: az elmúlt 7 napban voltam kint 3 helyszínen is házat nézni. Mivel a doktornő azt mondta, hogy mindent csinálhatok, ahogy eddig is, én vezettem is...  (oké, nem órákig, csak max 1 órányi távolságot)

Ami nagyon nem esett jól:

- emelgetni és dobálni a vizes havat, úgyhogy ezt a részét a tél további részében a párom és a gyerkőc fogja csinálni :)

- fejem fölé emelni dobozt vagy valami nagyobb cuccot

- értelemszerűen a gyerekkel korcsolyázást és mindenféle sportot kihagyok

Sokan teljesen ki vannak akadva, hogy dolgozok/mászkálok/boltba járok "ilyen állapotban". Mivel az agyi ödéma lehúzódott, tényleg jól érzem magam. Ennek megfelelően nem vagyok hajlandó bezárkózni a csigaházamba és várni a sebészkést.

Elfogadtam, hogy ezt dobta a gép, a kilátásaim jók, innentől kezdve miért keseregjek a sarokban?

Korlátozásokkal bár, de élem az eddigi életemet a műtétig. Nem azért dolgozom, mert éhenhal a család, hanem mert szeretem a munkámat és értéket teremtek vele.