A karácsony előtti napok mindenhol sürgölődéssel telnek, utolsó roham az üzeletekbe. Mivel én itthoni rehabra vagyok utalva, az előzetes várakozások alapján ágyhoz kötve, ezért minden látogatót "elüldöztünk" januárig és a kajákat is inkább berendeltük készre.

A műtét utáni 9. nap.

Az állapotom folyamatosan javul, már tudok 3-4 órákat aludni egyhuzamban és csak hatszor ébredtem arra, hogy ki akar akadni az állkapcsom. Ahogy irtam, tartom a 45 fokos pozicióban alvást, minden szrral próbálom az állkapcsonat kitámasztani és úgy aludni. Nem mondom, hogy könnyű, de egyre hosszabb az alvásidő a rémálomszerű ébredés előtt. Rágózok, grimaszolok egész nap, hogy visszaerősitsem az inakat.

Kajálni rohadtul fáj még mindig, a halászlébe tunkolt fehér kenyeret is könnyezve tudom betolni a számba. Ennek ellenére jó étvágyam van, jönnek vissza a kórházban otthagyott kilók, már csak 3 hiányzik és megvagyok. Hat napnyi kiakadás után minimum ugyanennyi idő kelleni fog szerintem ahhoz, hogy elmúljon a fájdalom evés közben, Ha nem javul januárim akkor természetesen irány a szájsebészet...

A városba elmentünk ismét a családdal, gyakorlatilag minden nap kimozdultam eddig. Kiderült az optikusnál, hogy a bal szemem mégsem javult, maradt ugyanaz, mint volt, tehát emiatt új szemüveg nem kell. Vettem rá takarót, a jobb szemem előtt le van takarva a lencse. Mióta kitisztult a jobb szemem teljesen, valamint helyreugrott az állkapcsom, egy szintbe került a két szem, a két szemmel látás felborult. Ha nincs letakarva a jobb szemem előtt a lencse, duplalátásom van. Tegnapelőtt még kb 25 fokos dőlt képe van a jobb oldali szemmel látottnak, ma már csak olyan 10 fokos, szóval javul ez is. Tényleges javulást a varratszedés után várok, amikor az arcbőröm már nem lesz kifeszitve a seb (és szem) mellett.

Érdekes, hogy a közlekedés vagy bármi más az életben teljesen jól működik, ha a jobb szem előtt van egy letakarás. Viszont ha képernyőt nézek, akkor a BAL-t kell letakarnom, és kissé félrebillentett fejjel a jobb szememmel olvasok, mert tisztább a kép. Ebből is az jön le számomra, hogy nincs baja a jobb szememnek, csak helyére kell kerülnie pozicióban és ferdeségben.

Nálunk sosem áll meg az élet, karácsony előtt is sikerült problémába belefutni, ami nem tűrt halasztást. Van egy kölyökkutyánk (a másik idősebb mellett), aki nagyon gyerek még... folyamatosan rohangál, papucsokat lopkod, égetnivalóan rossz eb. Mivel vannak mellette macskáink is, Károly bácsinak érzem magam sokszor a Frakkból. Pláne, hogy hajnalban elkezdik egymást kergetni, végigvágtatva a házon, 4-től ébren tartva mindenkit. 

Valószinűleg ennek a stressznek köszönhető, hogy a macskák úgy döntöttek, nem lesznek szobatiszták többé. Hiába a lengőajtó, amin keresztül ki-be mászkálnak egyébként, az éléskamrát nem csak kajálásra használták. Szörnyű bűz volt a házban, semmiképpen nem maradhatott igy.

A szobaajtók és WC ajtó elé felszereltem 1-1 nyitható rácsot, az őrült kölyökkutya igy már csak a nappaliban vágtázhat. A kamrát ki kellett pakolni, fertőtleniteni többször és visszapakolni. A munka nagy részét természetesen a párom végezte, mert azért arra odafigyelek, hogy ne emeljek és ne hajoljak (guggolni kell helyette), de egész nap sürgölődtünk, mire elkészült minden.

Nagyon jól esett a mozgás és teljesértékű férfinak éreztem magam az akkus fúróval a kezemben. Stabilan fúrtam, csavaroztan, kötöztem, azaz ha nem koncentrálok a látásra, természetes módon működik. Nagyon kellemesen elfáradtam mire végeztünk. Ha a macska megint a kamrába piszkit, holnap belefőzöm a halászlébe, az tuti...

Egyensúlyzavar, fejfájás és egyéb panasz nincsen, kezdenek visszatérni az elveszettnek hitt dolgok is. Azt hittem, hogy megszabadultam a gyerekkorom óta velem levő "nyugtalan láb"-szindrómától, de nem. Tegnap már visszatért, bár nekem nem hiányzott.
A hallásom megint a nomális, nagyon fura volt megtapasztalni, hogy a látásromlás miatt kiélesedik egy másik érzékszerv.

Elég komoly rémálmaim vannak, többnyire meghalok bennük, változatos, nem kellemes módon. A pszichém dolgozza fel a háttérben az elmúlt heteket.

Viszont rettenetesen türelmes vagyok mindennel és mindenkivel, zen állapot van. Kivéve az egyik optikai üzletben, ahol az eladó hölgy azt ecsetelte a műkönnyeket mutogatva, hogy a kiskutyájánál is ezt használja, tudja nekem is ajánlani...

A homlokomat kocogtatva már nem érzem bádogfejűnek magam, most már csak inkább fából van. Teljesen körbe lehet kopogtatni a daganat és ödéma helyét.

Karácsonyfát vettünk inkább, mert a műfenyőnk elcsomagolva a garázs padlásán van, ahonnan nem tudnám levenni, azért ennyire nem vagyok vakmerő.

Kellemes ünnepeket mindenkinek!