A doki a műtét előtt tájékoztatott, hogy közel a látóidegekhez kell dolgozniuk, szóval nagy a kockázata a szemeim károsodásának. Oké, elfogadom, csak mondjuk ezt lehetett volna 1 nappal előtte is közölni, nem 10 perccel...
Én arra készültem, hogy a kórházban 7-10 nap, utána 6 hét otthon. Béreltünk betegágyat (kb napi 500 ft), előkészitette a család a lányunk szobáját, hogy az lesz a kalitkám. Lehozzuk a számitógépet, monitorokat, asztalt, és tudok dolgozni. Ha nincs "működő" szemem, akkor mi a francot csinálok? Futó munkáink vannak, amiket azért nem mondtunk vissza, mert tudok rajtuk dolgozni, ha látok.
4 órás volt a műtét, ébresztés után (csütörtök délután) az orvos kérdezte, hogy érzem-e a szememet. Komolyan aggódott. A jobb szemem egy felduzzadt húsgolyó mögött volt valahol, semmit nem lehetett látni belőle.
Nem vagyok orvos, nem tudok senkinek sem tanácsokat adni. Amit itt leirok, saját tapasztalatom és véleményem. Nem érdekel elhiszed-e.
Az sem érdekel, hogy kiben és miben hiszel. Én ateista, világi ember vagyok, valamiféle karma/sors dolognak lennie kell, de ennyi. Bár ha igy lenne, akkor ténylegesen szebb világban élnénk. Magamban hiszek a legfőképpen...
A péntek reggeli vizitnél a kérdésében még több volt a komolyság, az ütő is megállt bennem. A jobb szemem elvesztése számomra felér a halálos itélettel, mert a munkámhoz elengedhetetlen a valós térlátás. Bár ahogy olvastam, 1 év alatt a maradék szem átveszi a szerepet akár teljeskörűen is. Sovány vigasz, mondhatom.
A képek undoritóak, komoly sbeket lehet látni rajtuk. Ezek megtekintése nélkül is érthető amit irok, de szemléletesebb azokkal együtt. Mindenki csak saját felelősségre kattintson!
(...és elnézést a képgaléria kezelhetetlensége miatt, teljesen használhatatlan a blog.hu rendszere. A galéria megnyitása után nagyon nehéz visszalépni az irásos részre.)
Az egyik nővér erőszakkal szétfeszitette a húsgolyót és belevilágitott.
LÁTTAM A FÉNYT!
Mondta, hogy forgassam a szememet, tornáztassam és pár hónap alatt helyrejöhet.
Viszont jegelni nem szabad, mert egyik oldalon ott a műtéti seb, aminél csinálhatok magamnak agyhártyagyulladást, azaz visszahivom a Kaszást. Másik oldalon ott az orrnyereg, aminél könnyen betaknyosodhatok, ami szintén komoly probléma, mert köhögni és orrot fújni nem ajánlott friss fejsebbel.
Megint másik oldalon ott az arccsontom, ami sokszor begyulladt nekem korábban is fogproblémák miatt, amitől dinnyeméretű lett a fejem. Ez sem játék, szóba sem jöhet.
A látható "szines" duzzanat a szem környékén volt, de az egész jobb arcom jelentősen felduzzadt, lefittyedt, mimikai ráncok sehol.
Hiába kaptam a nővérkétől mélyhűtött jégakkut, éppen csak a sarkával tudtam valamit hatni a duzzanatra. Mivel nekik ezer más dolguk van, nem érnek rá nekem 10 percenként új, lehűtött akkut hordani. Én pedig még bekatéterezve nyomtam az ágyat, a szemem pedig egyre jobban feszült, égett, lüktetett.
Péntekre megvolt bennem a haditerv: mire hazamegyek (szűk egy hét), ezt rendberakom. Ahogy kiszedték a katétert, elkértem az egyik kisebb jégakkut és mászkáltam a hűtőszekrényhez fél óránként, 10 percet lehűteni, utána kimosni és tornáztatni a szememet. Szó szerint 0-24ben, erről szólt minden.
Párom szombaton tudott behozni nekem formázható zselés hűtőzacskókat, lett 3 darab, amit berakva a hűtőbe (NEM A FAGYASZTÓBA!) tudtam rotációban használni.
30 perc pihi, 10 perc hűtés, gennyes cucc, csipa és egyebek tisztitása, szemtorna. Újabb 30 perc időzités...
(A csomagban volt géz-anyagú "tok" a zacskókhoz, mert fontos, hogy ne a hűtőből kivett, bacilusos tömb legyen a duzzanatra rakva. Ezeket jól ki tudtam öbliteni a szemhűtés után, mindig volt tiszta a következő alkalomra.)
NAGYON-NAGYON FONTOS: az eszetlen mélyhűtős fagyasztásos módszerrel lefagyasztod a retinádat, azaz akár meg is vakulhatsz, mert nem voltál türelmes. Valamint tuti egy arcüreggyulladás is. Nem éri meg!
A nővérek rendesek voltak, de egyszerűen nem tudnak ilyennel foglalkozni, rengeteg dolguk volt, láttam. Én szellemként ott koslattam a folyosón, plusz a betegtársam őrangyalaként is funkcionáltam, mert neki nem alakultak olyan jól a műtét utáni dolgai, sokszor volt zavart és csinált önveszélyes hülyeségeket. A nővérek és hétvégi orvosok szerint is majd 2-3 hónap alatt helyrejön a szemem, nem kell ezt ennyit borogatni, pihenjek inkább. Miközben ég, lüktet a szemem, tapinthatóan tűzforró a másikhoz képest.
Szombat éjjel bealudtam 1.5 órára a fáradtságtól. Egy földöntúli sikoly ébresztett, a szomszéd szobában fekvő idős hölgynek megint problémája akadt a "cselédekkel" és ezért felébresztette az egész oldalszárnyat. Rémülten ültem fel és kaptam a szememhez, ami szinte lángolt és négyszer akkora volt, mint korábban. Kettő órámba került, mire fel tudtam húzni ismét a szemhéjamat és amit alatta láttam, megdöbbentett. Oldalra kitüremkedő véres szemgolyó, egy bekövesedett pupillával. Kurvára elkeseredtem. Folytattam a borogatást, délutánra visszahoztam döntetlenre.
Vasárnap éjjel ismét bekómáltam 1 órára, az eredmény még rosszabb lett. Innentől kezdve aztán nincs alvás!
A hétfői nagyvizitnél a doki is meglepődött, amikor lelohasztott szemmel ültem az ágyamban és ahogy pislogtam, látta a szemgolyó mozgását. Kettős látásom volt egyébként, mert kézzel felhúzott szemhéj mellett már láttam a jobb szememmel is, csak meglehetősen szellemképesen...
Mivel teljesen jól voltam, kedd reggelre kiirták a hazamenetelemet a korábbi csütörtöki időponthoz képest. Addig is folytattam a nonstop borogatást, már a nővérek sem néztek annyira hülyének. Szépen alakult ránézésre is a dolog, elképesztő volt a változás.
Van egy Kindle (e-book) olvasóm, azzal is tréningeztem és annak a kijelzője nem bántotta a szememet. Olvastatok már úgy ki könyvet, hogy 2 mondatonként kell lapozni, mert akkora betűket kell használni? :)
A laptopon átállitottam 300%-os nagyitásra, leveleket irogattam, dolgoztam már a hétvégén is, két nappal a műtét után.
Kedden délelőtt saját lábon távoztam, jött értem a család. Mielőtt hazamentünk, lemondtuk a halotti tort, rendeltünk karácsonyi vacsit helyette, venni kellett pár dolgot, gyógyszertár, stb. Szóval elment pár óra a városban, ötnapos frissen műtöttként. Tök jól éreztem magam.
Otthon a borogatást ugyanúgy folytattam tovább és már műkönnyel rá tudtam segiteni. Érdekes, hogy beállt egy belső óra az elmúlt napokban és pár másodperccel a 30 illetve 10 perc előtt már tudtam, hogy idő van.
Másnapra kitaláltam, hogy kellen pár olvasószemüveg, amiből tudok fabrikálni magamnak látásjavitót, mert ahogy egyre jobban tisztult a jobb szemem, annál rosszabb lett a látásom. Nem duplákat, volt amikor négyet láttam mindenből. Az egyik kutyánk valami madár lehetett előző életében, mert őt állandóan a levegőben érzékeltem. A dolgozószobám a galérián van, igy mindenért fel-le kell lépcsőzni, ezzel sem volt semmi problémám
Amint letakartam a jobb szememet, azonnal visszajött a rendes térérzékelés és látás, de amikor a két szem egyszere próbálkozott, az nem volt jó. Pluszban az állandó könnyezés miatt annak a vizében is tükröződtek a dolgok. Szóval kellett valami, ami a bal szememet erősiti, a jobbot meg lefojtja.
Elmentünk megint a városba, viszont ez most nem esett jól. A sok rohanó ember és zsúfoltság bizonytalanná tett... Hazaérve aztán kiderült, hogy nem erősebb, hanem gyengébb dioptria kellett volna a bal szemere, mert a daganat eltávolitása után javult a látásom. Úgyhogy kuka az a 4 db (olcsó) olvasószemüveg.
Végül az eredeti olvasószemüveget és kozmetikai pamacsot használva megoldottam a dolgot, vigan tudtam dolgozni az asztali gépemen egész nap, hajnali 2.30-kor mentem el aludni.
4:17-kor hatalmas és ordítóan fájdalmas reccsenésre ébredtem...
(folytatás itt található, mert a történet újabb fordulatot vett)
Szeretném kihangsúlyozni, hogy ez nem javaslat senkinek az öngyógyitásra, semmi közöm az egészségügyhöz, abszolút nem értek hozzá. Ez egy nagyon makacs ember jól sikerült próbálkozása volt, hogy CSAKAZÉRTIS!
A hűtőzseléken kivül csak az agydaganat miatti gyógyszereket kaptam, szemcseppet is már csak kedd déltől használok, amióta hazajöttem.
Elképzelésem sincs, hogy mi történt, minek/kinek köszönhető a dolog. A teljes döbbenet van egyelőre, mert egy náthát nem heverek ki ennyi idő alatt, mint egy ilyen agydaganat műtétet.
Fogytam 7 kg-ot, ami jelentősnek mondható, pedig farkasétvágyam volt, mindig befaltam mindent, amit hoztak.
