Mióta kivették a nem kicsi daganatot, teljesen úgy érzem magam szellemileg, mint 20 évesen, sőt... Párom szerint sosem voltam ilyen nyugodt, ha a kutyára vagy gyerkőcre rá is szólok keményebben, annak nincs "utórezgése" bennem, hanem azonnal visszaáll a zen-állapot.

Gyógyszert csak a kötelező szteroid+kálium+gyomorvédőt szedek, ráadásul nemsokára el is kell hagynom mindegyiket (még 2 nap).

Olyan, mintha a daganattal kivették volna a mérgeket az agyamból és felfrissülve, az eddigi élettapasztalattal felvértezve kezdhetném elölről. Nem tiltakozom ellene, mert nagyon jó érzés.

Aztán lehet növekszik bennem egy Mr.Hyde, ki tudja :)

A varratokat kiszedték, a sebhely tiszta és szépen gyógyul. Holnap végre levehetem róla a kötést is, mert állandóan beleakad valami...

Az állkapcsom rohadtul fáj még mindig evés közben, előnyben részesitem a max 2 cm vastag dolgokat. Eszméletlen mennyiségben zabálok, állandóan éhes vagyok. A kórházban hagyott kilók már visszajöttek. Nem fogok megúszni egy komolyabb kivizsgálást az állkapcsom miatt.

A szemem teljesen kitisztult és élesen látok vele. Viszont mivel a műtét miatt még van ödéma azon a részen, se a szemöldököm nem mozog (még), se az alsó szemhéjam. Utóbbi komoly gond, mert ha könnyezik a szemem, nem tudom kipislogni, és a könnyben minden fénytörik. Olyankor úgy érzem magam, mintha tükörszobában lennék, rendkivül zavaró... Sajnos nem opció, hogy törölgessem a jobb szememet, mert nem érzem, ezért nyomogathatom akár a szemgolyómat is.

Napról napra csökken az ödéma mérete, kopogtatom a fejemet és egyre kisebb az érzéketlen terület.

Ma visszaadtam a betegágyat is, már napok óta a saját ágyamban alszok nagyon jókat, szerencsére nincs szükség 45 fokos pozicióra.

A szövettanról még nincs hír, várom a doki hívását.