Pár napja megjött a szövettan, nem volt meglepetés, ugyanúgy GRADE-II es, mint tavaly. (ez azt jelenti, hogy a kiújulás esélye 5-10%).

Kiderült, hogy szinte egészben szedték ki, 4x4x2.5 cm-es méretben. Ez azért jó, mert e tavalyit cafatokban tudták csak, tehát volt esély arra, hogy maradt belőle...

A varratszedés a műtét után 2 héttel volt, teljesen simán zajlott. Egyik végén csomót elvágta a doki, másik végén kihúzta a madzagot, és ennyi. Még egy hétig ne mossak hajat, stb.

Beszélgettünk.

Kérdeztem, hogy mennyire szokásos az, hogy ilyen rövid idő alatt ekkora méretre kiújul egy jóindulatú, GRADE-IIes daganat.
Azt mondta, hogy sosem láttak még ilyet, ilyen gyors növekedési ütemet.
(égnek emeltem a tekintetem és kérdeztem magamban: Hogy a pitsába nem tud nálam semmi normális emberi módon működni?!)

2 hónap múlva MRI kontroll. Ha visszanő, megy a kemo. 
De én tudom, hogy nem fog, legyőztem végleg. Érzem.

Hogy vagyok?

Túl remekül. Napi 3-4 órákat alszom, mint korábban is, csinálom a dolgaimat, dolgozok és élvezem.

Nálunk a család apai ága meg van áldva verve ezzel az adottsággal, nagyapám napi 2 (!) órát aludt egész életében, egyszerűen nem kellett neki több, pedig bányász volt. Éjjelente a nyárikonyhában fákat faragott unalmában.
Apámnak már kellett a 3-4 óra, ő olvasással ütötte el az éjszakát.

Én szerencsésebb vagyok, mert a munkám a hobbim és tudom éjszaka is csinálni, míg a család alszik.